2011. augusztus 28., vasárnap

Cserépmadár szállás


A százéves parasztházat vagy húsz éve vettük meg. Le akarták bontani, ezért anyagáron adták az épületet, a patakig lenyúló nagy telekért meg nem számoltak fel semmit. Nem volt rá szükségünk, de a környezet és a ház olyan szép volt, hogy nem tudtuk otthagyni. Azóta felújítottuk, valamint folyamatosan fejlesztjük és csinosítjuk. Meg is lepődnénk, ha valaki nem ámulna el a belépéskor, hogy milyen szép. De ez sohasem marad el ...




A házat az ormán száz éve trónoló kis cserépmadárkáról neveztük el



A szomszédokkal és az eladókkal beszélgetve lassan megismertük Velemér és a ház történetét, amely van olyan érdekes, mint bármelyik vén falué és házé. Aki a régi történeteket megismeri, az csak ámulni tud rajtuk. Az egykori Veleméren (s ezt többen megfogalmazták a faluban) úgy szerették egymást az emberek, mintha testvérek lettek volna. Ezért aztán kerítésre sohasem volt szükség. A sonkát ma is a pajtába teszik ki száradni, miközben a pajtaajtót csak a kutyák ellen akasztják be. Ez a bizalom ma is átlengi az Őrséget, amit az erre tévedő vándor is érzékel.



A főbejáraton belépőt ez a kép fogadja;
az asztal túlsó végén, a Kossuth-kép alatt volt a gazda helye


A régiek mindig jókedvűek voltak, pedig a munkájukat nem segítették gépek, mint manapság. Hajnal háromkor keltek, hogy idejében elkezdhessék a munkát, de este 11-kor nótaszóval jöttek haza. Amikor az erdő, a rét és a szántó nem adott munkát, akkor fát faragtak, vagy cserépedényeket készítettek abból az agyagból, amin a házuk állt. A cserépedényeket Somogyba, Tolnába és Baranyába vitték a szekereiken, ahonnan gabonát hoztak cserébe - amíg a saját földjeiket a trágyázással annyira fel nem javították, hogy már nem szorultak gabonabehozatalra. A szorgalmuknak és a tehetségüknek köszönhetően elfogadható jólétet tudtak biztosítani maguknak mindaddig, amíg Trianon és a határsáv véget nem vetett a jó világnak.



Az utcai szoba nyugati fekvésű, ezért Belső szobának nevezik
(talán azért, mert a gyepűt képező erdő belseje felé néz);
4 ágy van benne


A Belső szobában négy ágy van. A diófából készített asztal kétszáz éve van a család tulajdonában. A gerendáról lelógó kalitkát a rigászok használták az erdőben fogott rigók szállítására. Egy-egy tehetséges rigász akár száz kismadarat is megfogott egy nap, amit aztán kalitkástul eladtak városi lakásokba. Némelyik ház ezeknek a madaraknak az árából épült. Lehetséges, hogy a mi házunkon is ezért van egy cserépmadár.



A 3 ágyas Külső szoba



A Külső szoba elnevezése is a tájolásból adódik: ez van keletre, azaz a patakon túl lévő szántók felé esik s nem az erdő belseje felé. Télen ez a legkedvesebb szoba, mert ezt fűti a cserépkályha.



A 4 ágyas Kamraszoba


A Kamraszoba neve az egykori használatra utal. Itt voltak a gabonáshombárok és itt faragta törülközőtartóit, képkereteit és sétapálcáit Gyenese Gyula fafaragó népművész.

Napjainkban a ház a falusi turizmus szolgálatában áll és városiak százainak segít felüdülni, gyermekeiknek rácsodálkozni a házat körülvevő veleméri táj szépségeire.



A portán van még a Csinyálóház is
(önálló épületben lévő, két hálós, fürdőszobás, konyha/étkezős lakosztály igényeseknek)